Induktor kötés
Az elmúlt években az összeszerelt termékek méretének csökkentésére irányuló igény az induktoros termékek alkatrészeinek méretének drasztikus csökkenéséhez vezetett, így fejlett szerelési technológiára van szükség ahhoz, hogy ezeket az apró alkatrészeket az áramköri lapokra szereljék.
A mérnökök olyan forrasztópasztákat, ragasztókat és összeszerelési eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik az induktorkapcsok PCB-re történő rögzítését lyukak használata nélkül. Az induktor kivezetésein lévő lapos területek (az úgynevezett párnák) közvetlenül a rézáramkör felületére vannak forrasztva, ezért a felületre szerelhető induktor (vagy transzformátor) kifejezés. Ezzel az eljárással szükségtelenné válik lyukak fúrása a csapokhoz, ezáltal csökken a PCB gyártási költsége.
A ragasztás (ragasztás) a koncentrátorok indukciós tekercshez való rögzítésének leggyakoribb módja. A felhasználónak világosan meg kell értenie a ragasztás céljait: legyen szó csak arról, hogy a vezérlőt a tekercsen tartsa, vagy annak intenzív hűtését a vízhűtéses tekercsfordulatokhoz történő hőátadás révén.
A mechanikus csatlakozás a legpontosabb és legmegbízhatóbb módja a vezérlők indukciós tekercsekhez való rögzítésének. Ellenáll a hőmozgásnak és a tekercs alkatrészek vibrációjának a szervizelés során.
Sok olyan eset van, amikor a vezérlőket nem a tekercsfordulatokhoz, hanem az indukciós berendezések szerkezeti elemeihez rögzítik, mint például a kamra falai, a mágneses árnyékoló keretei stb.
Hogyan szereljünk fel egy radiális induktort?
A toroidok ragasztóval vagy mechanikus eszközökkel rögzíthetők a tartóhoz. A csésze alakú toroid tartók megtölthetők ültető- vagy kapszulázó keverékkel, hogy tapadjanak és megvédjék a seb toroidot. A vízszintes rögzítés alacsony profilt és alacsony súlypontot kínál azokban az alkalmazásokban, amelyek ütéseket és vibrációt szenvednek. Ahogy a toroid átmérője egyre nagyobb, a vízszintes rögzítés elkezdi elhasználni az értékes áramköri ingatlanokat. Ha van hely a házban, függőleges rögzítést alkalmazunk, hogy a táblán helyet takarítson meg.
A toroid tekercs vezetékeit általában forrasztással rögzítik a tartó kivezetéseihez. Ha a tekercs huzalja elég nagy és merev, a vezetéket „önvezetéssel” lehet elhelyezni, és a fejlécen vagy a nyomtatott áramköri lapra szerelhető rögzítőn keresztül lehet helyezni. Az önvezető szerelvények előnye, hogy elkerülhető egy további közbenső forrasztási csatlakozás költsége és sebezhetősége. A toroidok ragasztóval, mechanikus eszközökkel vagy kapszulázással rögzíthetők a tartóhoz. A csésze alakú toroid tartók megtölthetők ültető- vagy kapszulázó keverékkel, hogy tapadjanak és megvédjék a seb toroidot. A függőleges szerelés megkíméli az áramköri lapot, ha a toroid átmérője megnő, de az alkatrész magassági problémát okoz. A függőleges rögzítés az alkatrész súlypontját is megemeli, így az ütésekkel és rezgésekkel szemben érzékeny.
Ragasztó ragasztás
A ragasztás (ragasztás) a koncentrátorok indukciós tekercshez való rögzítésének leggyakoribb módja. A felhasználónak világosan meg kell értenie a ragasztás céljait: legyen szó csak arról, hogy a vezérlőt a tekercsen tartsa, vagy annak intenzív hűtését a vízhűtéses tekercsfordulatokhoz történő hőátadás révén.
A második eset különösen fontos nagy terhelésű tekercsek és hosszú fűtési ciklus esetén, például szkennelési alkalmazásoknál. Ez az eset komolyabb, és főként a továbbiakban ismertetjük. Különböző ragasztók használhatók az epoxigyanták ragasztásához, amelyek a leggyakrabban használt ragasztók.
A DeepMaterial ragasztónak a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:
· Magas tapadási szilárdság
· Jó hővezető képesség
· Magas hőállóság, ha a hézag várhatóan forró. Ne feledje, hogy nagy teljesítményű alkalmazásoknál a rézfelület egyes zónái elérhetik a 200 C-ot vagy még ennél is magasabb hőmérsékletet a tekercs intenzív vízhűtése ellenére.